Tisztában vagyok a korlátaimmal
S ha leülök este a barátaimmal
Boldog vagyok, hogy köztük élhetek
Nem adnám semmiért ezt az életet

De néha néha, ha a tükörbe nézek
Hatalmas ürességet érzek
Mintha kihagytam volna valami fontosat
Amire nincs már időm

És a nappalok úgy telnek el mint egy álom
És minden éjszaka a reggelt várom
Talán ma lesz a napja, hogy fog történni
Valami amiért még érdemes élni
De néha, néha…

Mit tudhat még adni az élet?
Egyre gyorsabban telnek az évek
Egyre többször érzem, reményem nincsen
Nincsen senki aki segítsen

Vesztettem amit rajtam kívül kevesen
Pedig csak a boldogságomat keresem
Nem sok dolog van ami még éltet
Mit tudhat még adni az élet?

Hátsó szándék

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.