futnék, hogyha lenne lábam
repülnék, ha lenne szárnyam
beszélnék, ha lenne hangom
mosolyognék, ha lenne arcom

értelmet kerestem minden szónak
hónapokig csak álmodtam rólad
megszülettem, a karodba vettél
de anyám helyett gyilkosom lettél


szeretnék, ha lenne szivem
hinnék, hogyha lenne miben
élnék, s ha nem menne könnyen
sírnék, hogyha lenne könnyem

értelmet kerestem...

védtelen vagyok
beszélni nem tudok, sírni nincs erõm
lassan meghalok
ez az ócska rongy marad örök szemfedõm
emlékeim
akinek nincsen múltja az semmit sem felejt
utolsó perceim
anyámat hívtam, senki nem felelt

az életre esélyt sem adtak
rongyokba csavarva magamra hagytak
s te aki a szemétben a vacsorád kerested
undorodva nézed ezt az ártatlan testet

Hátsó szándék

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.