ostoba voltam. nem hallgattam a fejemben sikító és tiltakozó hangra, mert jóhiszemű voltam. innentől kezdve még egy mély, medvés hang is fog engem figyelmeztetni. nem akarom ezt.

nem is értem. azt jobban elviselem, ha saját magamat rángatom bele egy képtelen és kimagyarázhatatlan helyzetbe. úgy jobb elviselni a következményeket. de hogy másik teszik ezt velem? nem tudom megérteni. egyszerűen unszensz, hogy másik hülyesége, unszolása vagy kavarása miatt én…

össze vagyok zavarodva. ma valami idebent teljesen megrepedt, már csak pillanatok kérdése, mikor fog darabokra hullani. a biztonságos világom után ácsingózom, nem pedig a valóságért küzdök.