a nagy szívem lesz a vesztem, ebben biztos vagyok.

hagyom, had használjanak ki, utána meg még kérdem is: akarod újra? mindenkinek segíteni akarok, senkit nem akarok megbántani. és ha ebből elegem lesz, akkor csak úgy hobbiból kiválasztok egy ártatlan áldozatot és őt küldöm el a sunyiba. már tényleg, teljesen kikészültem. mindenkivel aranyosnak lenni, mindenkire oda figyelni. még is én olyan "ijesztő szörnyeteg vagyok". talán a nagy világba kéne ordítanom: ember vagyok! vérzem ha felsértesz és sírok, mert fáj!

azt a pillanatot várom, mikor fogok én is teljesen kiakadni és végigbőgni egy napot. lehet jót tenne, de nem akarom. még ha el is jutok ide, nem fogom megengedni magamnak. vannak napok, mikor jobban bírom és felejtek. vannak napok, mikor belerokkannék szívem szerint. de még is az a fránya szív az, aki nem engedi.

skizofrénia szélén állok. csak egy kis lépés választ el a zuhanástól.

"Sohasem leszek Krisztus,
Én sohasem leszek Isten!
Megváltanám a világot,
De nagyon fáj, hogy nincsen...esélyem!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.